Mindig érdekes dolog egy új vízen horgászni, módszertől és célhaltól függetlenül. Már csak azért is, mert lehet ugyan információkat szerezni a helyekről, de azért amikor az ember először áll ott az adott víz partján, az mégis csak hordoz magában valami különlegeset. Valahogy a hangulata az egésznek teljesen más. Például sokszor estem már abba a hibába ismert vizeken, hogy a bevált helyeket erőltettem és ugyebár akármennyire is ígéretes egy haltartó hely, a nagy számok törvénye alapján mindig van sansz egy jó betlire. Ismeretlen helyen ilyen veszély nem fenyeget…
Nagyjából ebben a hangulatban indítottuk első nagybivalyosi bevetésünket is. Annyi extra volt a dologban, hogy ez egyben edzésnap is volt a másnap megrendezésre kerülő csónakos, páros pergetőverseny előtt.
A döntés helyesnek bizonyult, rengeteg információt kaptunk a tóról és állományáról. Ennek is nyilván nagyon örültünk, de az a vendéglátás ami ránk várt, arra nem is számítottunk. Hamar sikerült megismerkednünk a tógazdával (Gombás Attila) és igen hatásos házi pálinkájával is, a közös nevező egyértelműen gyorsan megvolt… Némi védőital a lehűlt levegő miatt és rengeteg régi, meg új történet töltötték ki a kora esti órákat, amiket a késő estiek követtek. Attila példás házigazdaként olyan príma halászlevet „dobott” össze a jelenlévőknek, hogy az bárkinek becsületére vállhatott volna. Kiadós lakoma is gazdagította a napunkat, teljes nyugalommal és elégedettséggel vártuk a másnapi versenyt. Terveink szerint autóban alvás következett (volna), ehhez képest friss ágyneműs, nagyon hangulatos és nem utolsó sorban, meleg faházikóban térhettünk nyugovóra.
Nem aludtuk éppen túl magunkat mire megszólalt az ébresztő, de annyit pont sikerült, hogy egy jó reggeli kávé után nagy lendülettel rendezkedjünk be a csónakunkba. A hangulatos megnyitót igen barátságos és ismerkedős gyülekező előzte meg. Kötelező pálesz, sorszámhúzás és már újra vízen is lehettünk.
A verseny alapvetően már a szervezés miatt is nagyon baráti hangulatú volt, mindenki abszolút sportszerűen és jókedvvel horgászott. Egyedül az időjárás volt kissé változékony és valószínűleg a halak kapókedvére is nagy befolyással bírt. Eleinte a mélyebb részeket erőltettük, és a nagyobb halakat próbáltuk megcsípni. Sajnos ez nem sikerült valami fényesen, egy órával a verseny vége előtt még egy halunk sem volt, pedig addigra már túl voltunk bedőlt fákon, nádasokon, sekély és mély részeken egyaránt. Ekkor tudtuk meg, csupán két hal akadt a versenyen, azok is harminc centi alatti süllők. Gyorsan el is motoroztunk az első tegnapi kis süllős helyünk legközelebbi hasonmásához, Dávid vagy a harmadik dobásra fogott is egy harminc centi felettit kis gumival. A nagy fogást örömmel nyugtáztuk, a környékünkön lévő csapatokkal együtt. Elég jókat mókáztunk a halon, mivel hirtelen az első helyre kerültünk, visszaálltunk a méretesebb ragadozók hajkurászására.
Minden csapat teljes gőzzel dobálta végig a versenyt, de a kevés fogás igazán izgalmassá tette a hajrát. Gyakorlatilag bárki odaérhetett az első helyre. Végül egy 48cm-es csuka döntötte el a versenyt. Nem volt tehát túl adakozó kedvében a víz, a halak igen szerényen mutatkoztak. Ennek ellenére senkinek sem kellett keserű szájízzel hazaindulnia. Finom, forró babgulyás várt a kikötőben az átfagyott megfáradt horgászokra.
Az eredményhirdetésre már mindenki jóllakottan és a versenyhez képest is, még vidámabban gyülekezett. Sok ajándék került kiosztásra, különdíjat kapott a legfiatalabb csapat is, akik egyébként nem maradtak hal nélkül! Második helyünkért szép nagy serleget kaptunk, amit még aznap este felavattunk…
